A Bortanya története és a Bükkaljai borvidék

A Bükkaljai borvidék a Bükk déli lejtőin, az egri borvidék folytatásaként terül el. Nagymiskolc területéről már az ősember gyűjtögető gazdálkodásáról is sok régészeti lelet került elő, őstermelésre pedig már a legrégibb időből is vannak adatok. A honfoglalást követő századok alatt a termőföld még kevés területet foglalt el, de a népesség növekedésével egyre több területet hódítottak el a cserjés domboldalaktól.

A Miskolc környéki szőlőművelés kezdeteiről keveset tudunk, egy 1313-ban megjelent oklevél említi először a szőlőt és sejteti, hogy a szőlőtermelés a helyi mezőgazdaság fontos ága. Az említett szőlőbirtokot a Pálos szerzeteseknek adományozta Ernyefi István, a diósgyőri vár akkori ura.
1503 február 11-én Ulászló megerősíti a város korábbi borszabadalmát: „Miskolcon idegen bort nem árulhat, aki ez ellen vét, a bévitt bort elveszíti”. Ekkor már nemcsak a Diósgyőrt övező déli fekvésű dombok, hanem a Miskolc melletti, a Szinva pataktól északra fekvő dombvonulatok is a szőlőkultúra virágzó részei lettek.

A Bortanya az Avasi Református templom építését követően készült el, a templom tőszomszédságában. Az ötszáz éves borház mögött három pinceág indul a hegybe több mint 50 méter hosszan. A borház melletti új építményeket - a mai éttermet és panzióterületet - a 80-as években építették. Az épület mai formája a 2008-ban történt teljes rekonstrukció során alakult ki, színvonalában minden igényt kielégíteni képes Borospince, étterem és felső kategóriás panzió várja a vendégeket.